Éljenek a kihívások, fejeljük meg a dobszólót ujjcintányér használatával! Na persze! Mintha ez olyan egyszerű lenne! De elszántak vagyunk! Első lépésként azonosítjuk a ritmusokat. Természetesen ütni is tudjuk azokat ujjcintányérral, na de hogy még táncoljunk is közben?! Hétről hétre éljük meg a koreográfia alkotása közben a sikereket, a kudarcokat, néha szeretjük ezt a számot, néha nem…
Most épp a „szeretjük”-nél tartunk, hiszen poén került a koreográfia végére, és akkor:
GA: - Hajaj! Ezt már nem sok tartja, ez el fog szakadni… Neee! Ennek annyi!
GH:- Nem hiszitek el, nekem is szétjött az egyik!
SH:- Angyalaim! Nem tudtok akkor az egyekből egy párat összerakni? Ne csak én csettegjek egyedül!
Na szuppa! Legyen így! Na de olvassunk a jelekből! Nem lenne jobb mégis valami mást csinálni? Szóval így kerülnek elő az ízisz- és legyezőfátylak, és csendülnek fel annak a csodálatos zeneszámnak a dallamai, amit a legújabb koreográfiánkhoz választottunk. De jó zenéhez jó hangulat dukál, az őrült jó zenéhez pedig őrült hangulat! Íme:
Ezen a héten Adri szájából hangzik el a „Felejthetetlen mondat”:
„Akkor át kell írni az egészet!!” Mindez drámai hangon, a készülő koreográfia tízedik másodpercében…
