Mindketten tengerparton búcsúztattuk a nyarat, így néhány hétig szüneteltettük a próbákat. Ma viszont végre ismét találkoztunk! Rövid élménybeszámoló innen is, onnan is a bemelegítés alatt, aztán igyekeztünk feleleveníteni hol is tartottunk készülő dobszólónkkal. Nem hiába pihentünk, nem voltunk ma híján jó ötleteknek! Először az is jó ötletnek tűnt, hogy felveszem vadonatúj, születésnapomra kapott karkötőmet. Szoktam az érzést, nézegettem a tükörben, milyen szép. Aztán egy lendületes, karral indított pörgésnél elhagyott engem, és elzúgva Heni feje mellett nagyot csapódott a falon. Az eseményt nagy röhögés követte. Hát csoda, hogy imádom a próbáinkat!?

Az incidens képekben:

Legutóbbi fellépésünk helyszínén az a szerencse ért minket, hogy nagy méretű, világos, tükörrel rendelkező öltözőt kaptunk, műsorunkat pedig színpadon adhattuk elő. Mivel közönségünk ez alkalommal találkozott először a hastánccal, kétféle stílussal is megörvendeztettük őket.

Először láthatták ízisz-fátylas, és legyezős koreográfiánkat, a blokkot pedig egy dögös dobszólóval zártuk. Mivel nagyon meleg volt, ennyi elég is volt ahhoz, hogy úgy érezzük magunkat (és sajnos úgy is nézzünk ki), mintha szaunából érkeztünk volna éppen.

Átöltözés előtt próbáltuk törülközőinkkel normalizálni a helyzetet, de ez is csak addig tartott, amíg első latinos számunk huszadik másodpercéhez nem értünk… Tudomásul véve a megváltoztathatatlant, teljes erőbedobással pörgettük tovább a táncot, egész addig, amíg szoknyám alja bele nem akadt a cipőm sarkába. Vagy fordítva. Aztán ott is maradt korlátozva a mozgásban, mivel nem tudhattam, egy lendületes lépést követően „csak” a fodor fog e leszakadni, vagy a szoknya távozik e…

A tapsot megtépázott ruházattal, kicsatolódott cipőben, csurom vizesen, de nagyon vidáman fogadtuk.

Ja, és hogy a cellux szerepéről nem írtam?! Legyen elég annyi, hogy mindkettőnk szoknyája varrónőnk kezei között végezte…

Jó esetben. Fellépéseink kritikus pontja a zene lejátszása…

Ha csak a legutóbbiakat nézzük, ott volt például a Vadászbál Kapuváron. Előzetes egyeztetések alapján tudtuk, hogy a zenekar technikája alkalmas a zenénk lejátszására, csak a lemez leadásakor nem pontosítottuk, hogy a cd pöröghet folyamatosan, így aztán minden szám után leállította a figyelmes „segítő”. Aztán „alig” hallhatóan mindig megkérdezte: Mehet? Ha csak apró biccentéssel jeleztük a helyeslést, azt nem érzékelte, így minden számunk előtt elhangzott egy hangos „igen”. Mókás volt! :)

Aztán Péter születésnapján! A helyszíni szemlén a vendéglátó egységben megbeszéltük, hogy a zenét pendrive-on tudják lejátszani, ki is próbáltuk egy épp nálam lévő adathordozón. Működött, csakhogy az akkor nem derült ki, hogy a szerkezet kizárólag az mp3-ban írt számokat ismeri fel. Naná, hogy a zenéket audio formában írtuk fel! Nem is tudom kit ért nagyobb meglepetés, amikor nem hangzottak fel a várt dallamok? A lelkes megbízót? Az izgatott ünnepeltet? Vagy minket? Az üzletvezető rohangálva kereste a megoldást, mi füstölgő fejjel csodásítottuk magunkat a bowlingozók között, csak a fiúk reménykedtek. :) A megoldást aztán egy dvd-lejátszó jelentette. Még szerencse, hogy cd-t mindig viszünk magunkkal!

Sokat emlegetjük első bálos fellépésünket is, amikor a zenekar ugyan gondoskodott  lejátszóról, csak éppen hangfalat nem tudtak csatlakoztatni hozzá, így a zene halkan áramlott a vendégek mögül, magával hozva az evőeszközök, poharak csörömpölését, a beszélgetések zaját. A dobszólót eltáncolni volt így a legnagyobb kihívás! :)

De előfordult már olyan is szabadtéri rendezvényen, hogy szó szerint eltapostuk a zenét. Addig lépkedtünk a fűbe fektetett vezetékeken, amíg elnémult az egyik hangfal… :)

És amikor menet közben „hangolják” a zenénket?! Egészen torzulásig?! Hát az kész! Ilyen is nem egy akadt már! :)

De kétségtelenül ezek is a mi élményeink, és nem felejtjük el őket! :)

 

Az idei év végén egy számunkra kedves helyen, a nagycenki kastélyszállóban varázsoltunk magunknak karácsonyi hangulatot. Mert a mi táncunk erről is szól. Nem csak a tánc élményéről, ami miatt persze mindannyian elkezdtük és folytattuk, nem csak a technikáról, ami persze elengedhetetlen ahhoz, hogy jó táncosok legyünk, hanem a barátságról, együttlétről, és ezzel együtt karácsonykor az ünnep közös megéléséről, megpihenésről.

Ezúton is köszönöm Heniknek ezt a csodálatos évet, hogy részese lehettem mindannak a felhőtlen örömnek, amit a tánc során, a próbák és fellépések, vagy éppen baráti összejövetelek alkalmával átélhettem.

Hiányozni fog a tánc, és minden velejárója, de az élmények és a barátság megmaradnak! Na és nemsokára érkezik az utánpótlás ;) Merthogy az alábbi képen már négy leányzó karácsonyozik együtt :)

Boldog Karácsonyt kívánunk!

Adri

A szilveszteri fellépések után, januárban egy születésnapi összejövetel adott lehetőséget a hastánckosztüm újbóli felöltésére.  Ekkor még csak első születésnapi fellépésünket jegyeztük, ki gondolta volna, hogy idén műsoraink zömét születésnaposoknak adjuk elő?!

Év elején történt, hogy stílus frissítésként Farkas Renátához fordultunk, aki orientális vonalon bővítette repertoárunkat. Hónapokig tartott míg koreográfiájával „összeértünk”.  Letudva ezzel az úgynevezett hagyományos vonalat, újra a latinos számok felé fordultunk, és két új koreográfiáig meg sem álltunk. Ezután jött egy törzsi… hajajajaj, de nehéz volt… Ezt a számot Szilveszterkor durrantjuk! :)

Még alig tartott a nyár, amikor kiderült, hogy már négy szív dobog a próbákon. A legkisebb még most is édesanyja pocakjában ringatózik. És vittük őt Körmendre, Szombathelyre és Ausztriába is. :)

Most pedig már csak kettőnknek készül a szilveszteri fellépő ruha, ketten mutatjuk be nézőinknek új számainkat. Bár a próbák továbbra is teljes létszámmal zajlanak! Amíg erejéből futja, számítunk is Adri kreativitására, szakmai ismereteire!

Nem kevés időt töltöttünk együtt próbatermen kívül sem. Leánybúcsúk, esküvők, vásárok, teadélutánok, csokifondü-partik adtak alkalmat a közös időtöltésre. Kapcsolatunk már nem csak a közös hobbin, sokkal inkább barátságon alapul! És ez így van jól! :)

Fellépés előtt nem mindig van lehetőségünk megtekinteni a helyszínt, de megbízónktól ilyenkor is igyekszünk begyűjteni a tánctérre vonatkozó lehető legtöbb információt. Egy dologra nem gondoltunk…

Pontosan, tánckosztümben érkezünk a valamikori üzletbe, az ünnepség színhelyére. A tér magas és tágas, a padló szőnyegezett. Tökéletes! Elférnek az Ízisz-szárnyak, ragyog a selyemfátyol, majd sorra kerül a legyezőfátylas számunk is. A végén pörgés, a legyező magasba emelése, majd jön az utolsó taktus, a legyező összecsukása a talaj irányába… de valami nem stimmel, az én fátylam „áll”. Nem hat rá a gravitáció. Nem is értem! Heni már felvette mellettem a végpózt, én pedig csak állok csodálkozva magasba „emelt” legyezőfátyollal. Aztán meglátom, hogy már nem én tartom, a plafonról alálógó drótban akadt el. Rutin ide, rutin oda, ilyen még nem volt! Mennyezetről meglepetés még nem érkezett! Néhány másodpercnyi tanácstalanság után lefejtem a fátylat a drótról, és a műsor megy tovább… Röhögni csak utána merünk…

De ezentúl lesz még egy kérdésünk…

Az ausztriai Badenben, az állatmenhely melletti szabad területen rendezték azt a grill-partit, amelynek célja volt, hogy adományokat gyűjtsön a befogadóra váró kutyáknak, cicáknak.

Amikor szóba került, hogy az egybegyűlteket táncműsorral lepjük meg, nem haboztunk igent mondani, örültünk, hogy valamivel hozzájárulhatunk az akció sikeréhez.   Ráadásul a szervező, dr Holper nevéhez kapcsolódik, egy szívünkhöz közel álló kutyus gyógyulása is.

Rövid, de velős műsorunk végén megtáncoltattuk a nézőket, majd a frissítő után visszavonultunk a macskaházba, ahol új barátság szövődött…

2011 augusztus 28-ra meghívást kaptunk a Savária Karnevál Keleti Udvar és Bazár vasárnapi műsorába, aminek nagyon szívesen eleget tettünk.

Már rögtön az ebéd után felkerekedtünk, hogy időben odaérjünk és körülnézhessünk. Hosszú kígyózó bazársor tárult a szemünk elé, ahol a kirakodók különlegesebbnél különlegesebb kézműves portékájukkal vonzották sátraikhoz a nézelődő embereket. Természetesen mi sem tudtunk ellenállni, úgyhogy a fellépés után „könnyítettünk” a pénztárcánkon és nagyon szép, egyedi kerámia tárgyakat vásároltunk.

De visszatérve az előadásra, igazán sok előadó volt, ezért csak mindenki röviden villanthatta meg a különböző stílusát. Mi, ez alkalommal a vérpezsdítő latinos vonalunkat mutattuk meg hastáncos köntösben, ami nem volt zökkenőmentes, hiszen a padlókból összeeszkábált színpadon, magas sarkú cipőben az első lépések kissé ingatagok voltak, de aztán pár pillanat múlva átadtuk magunkat a tánc csodálatos élvezetének. A közönségtől kapott szeretet és az a rengeteg taps szinte felrepített minket, mintha nem is azon a színpadon, hanem két centiméterrel felette táncoltunk volna.

Felejthetetlen élmény volt mindannyiunk számára ezen rendezvény részese lenni.

Augusztus 20-ra mi jobb programunk is lehetne, mint táncolni? Délután útnak indultunk, mert Bedics Erika szervezésében ismét megrendezésre került a Körmendi Táncfesztivál, ahová ismét hivatalosak voltunk! Ez alkalommal ketten, Gombás Heni és Adri képviseltük a Tűzgyémántokat, valamint Heni Honey kutyusa, a fehér kis westie is elkísért minket. Először egy modern dobszólót adtunk elő, hozzá illő modern öltözékben, amikor is az ausztriai Fürstenfeld csodás városát képviseltük a színpadon! :) Az esti gálán már igazi hastáncos ruhában, ízisz fátyollal és legyezőfátyollal tettük színesebbé műsorunkat.

A tavalyihoz hasonlóan idén is fantasztikus hangulat, vidám táncosok, érdeklődő közönség várt minket. Köszönjük Erikának, hogy idén is részesei lehettünk ennek a fantasztikus estnek! :)

Milyen szerencsés, aki nyáron tartja a születésnapját! Akár kerti bulival is ünnepelheti! A kertben pedig sok minden elfér, például egy meglepetés hastáncműsor is!

A legutóbbi  fellépésünk számunkra is újdonságot hozott, először táncoltunk nedves füvön, mezítláb. Az ünnepelt lelkes mosolya láttán minden lámpalázunk elmúlt, másra nem is kellett figyelnünk, mint hogy az egyensúlyunkat megtartsuk a csúszós talajon. Mindeközben végtelen türelemmel tápláltuk a ránk testközelből kíváncsi, vérszomjas szúnyogokat.  Nem „küzdöttünk” hiába, közönségünk hálásan köszönte meg erre az alkalomra összeállított, változatos műsorunkat. A velünk való találkozást aztán csoportképek készítésével örökítették meg.

Mindig mondjuk, hogy nincs két egyforma műsorunk, és ezt minden fellépésünk igazolja…

Érdekes, hogy legutóbbi két felkérésünk születésnapi műsorra szólt, és mindkét alkalommal 50. születésnapot „ünnepeltünk”. Még sincs két egyforma fellépésünk. Egyrészt azért, mert elsősorban a megrendelő igényeihez igazítjuk műsorainkat, másrészt azért, mert az éppen aktuális legújabb koreográfiánkat mindig belecsempésszük az előadásba. És már megint van egy színpadképes legújabb koreográfiánk, sőt mindjárt végére érünk egy másiknak is! Avagy, újabb csillag születik. Csak így szerényen! :o)

Közben pedig előkészületben a következő szambás, valamint romantikus kétfátylas produkciónk. Ami azt jelenti, hogy már kiválasztottuk a zenéket… :o)

szombat óta! Nem hiába voltam akaratos egy évvel korábban! Merthogy nem okozott osztatlan sikert akkori ötletem, hogy a következő koreográfiánk ujjcintányéros dobszóló legyen, de mert a lányok alapvetően nem félnek a kihívásoktól, hát közösen belevágtunk. „Röpke” fél év alatt sikerült színpadképessé „kínlódnunk”, így először tavaly júniusban mutattuk be a Plázában. Szép lassan aztán megszerettük, de alkotói címként a „Kínlódásunk gyümölcse” címet nyerte el. :)

A 2011.02.12-én, Szombathelyen megrendezett  I. Országos Dobszóló Versenyen viszont „Télűző Örömtánc”-ként adtuk elő. Igen, igen! Arra is rávettem a lányokat, hogy elvigyük ezt a koreót a versenyre! Itt már nem ütköztem ellenállásba, pedig sosem beszéltünk arról, hogy ilyen jellegű ambícióink lennének. Végül is „mi baj lehet belőle?!”

Több mint két órát szántunk a felkészülésre, és mint mindig most is megterveztük megjelenésünk minden apró részletét. Mindegyik fellépést különleges eseményként élünk meg, de ez most különbözött a korábbiaktól. Annyira dübörgött a szívem a színpad szélén állva, hogy attól féltem nem fogom meghallani a dobszólónk első taktusait, és későn indulok el! De amint elkezdtünk táncolni már „otthon” voltunk! Hibátlanul tálaltuk a produkciót. Néhány vélemény a zsűritagoktól:

Novák Viktória: „Csajok nagyon jók voltatok, nagyon összeértetek, ütős volt a koreográfia!”

Varga Geri: „Nagyon tetszett, hogy végig mosolyogtatok, számomra ez nagyon fontos!”

Győrffy Katalin: „Gratulálok lányok, nagyon üde volt a produkció, végig látszott, hogy jelen voltatok a színpadon! Csak így tovább!”

Wollner Márta Sába: „Nem csak letáncoltátok a koreográfiát, hanem előadtátok, összhangban voltatok!”

Na de a lényeg!!!!! Hogy mit is hozott nekünk ez a sok pozitív észrevétel!

Életünk első hastáncos versenyén, amatőr csoport kategóriában

második helyezést

értünk el!

Képünkön Wollner Márta Sába dedikálja az általa írt könyvet, amit nyereményeink részeként számunkra felajánlott.

Gombás Heni

Lehet, hogy nem ez a méltó címe a mai bejegyzésünknek, de számunkra sokat jelent… :)

Csajos napot tartottunk! Mi mással kezdhettük volna, mint vásárlással! :) Rettenetes, hogy milyen rossz hatással vagyunk egymásra! :)

Raneeval 11-kor találkoztunk Budán. Egyöntetűen döntöttünk az ő személye mellett, hogy tanítson minket. Örömmel vállalta a felkérést, hogy hármunknak workshopot tartson. Ezúton is szeretnénk kifejezni köszönetünket a szép koreográfiáért!

Hazafelé még „útba esett” egy olasz étterem, egy kávézó, és a Paradiso Divatház Fertődön, ahol nem tudtuk kihagyni az egyet fizet kettőt vihet akciót. ..

Bükről érkezett legutóbbi felkérésünk. Mindjárt két megjelenésre! Örömmel készültünk, hogy a színvonalas hotelhez méltó műsorral álljunk a vendégek elé. Orientális programunkat, latin blokkunk követte, majd a hotel egyik kedves alkalmazottja, András, lehetővé tette számunkra, hogy körülnézzünk a szálloda wellness részlegében, ahol újabb csodaszép fotókat készítettünk. Ezekből néhányat Facebook-os albumunkba is feltöltöttünk!

Öltözőnkbe tartva, aztán megpillantottuk a faliújságon az estét beharangozó plakátot… négy hölgy fotójával… És hogy hogyan kapcsolódik össze Marilyn és a Tűzgyémántok? Mi sem tudtuk meg.  

Az igazán jó szilveszter a buliról és táncról szól! Főleg a táncról! Na és egy kicsit a koccintásról is! Mi sem voltunk ezzel másképp. Először a Hotel vendégei  előtt lejtettünk, aztán otthon a nappaliban, ahol előkerült az első pezsgősüveg is… „Bemelegedve” érkeztünk következő helyszínünkre, ahol a gasztronómiailag elégedett vendégek láthatták műsorunkat. Nem is csak láthatták! Részt is vehettek benne! És szerencsére sokan éltek is a lehetőséggel! Egy koktél erejéig még mi is élveztük a táncunk és DJ által kevert számok teremtette jó hangulatot, majd ki-ki az előre eltervezett módon folytatta az óévtől  való búcsúzást. Topmenedzserünk, Zoli szájából ismét elhangzott néhány feledhetetlen mondat, ami azóta is megmosolyogtat minket…

Számomra nagyon megható volt, amit a Gombás Heni írt az Adriról és rólam, és az együtt töltött évünkről, de valamit  elfelejtett megemlíteni; nem írta le-mert a szerénysége ezt nem engedi- de nélküle a Tűzgyémántok tánctrió nem működne.

Hihetetlen nagy kreativitással hozta létre a különböző koreográfiákat, és hatalmas türelemmel meg is tanította azokat nekünk.

Időt és energiát nem kímélve dolgozott a hírnevünk népszerűsítésében.

Nagyon jó ember, akitől csak tanulni lehet, én felnézek rá, jó vele együtt dolgozni.

Örülök, hogy e tánctrió tagja lehetek.

Simon Heni

… már csak kétszer találkozunk idén. Egyszer, hogy gyakoroljuk a szilveszteri műsort, egyszer pedig, hogy közönség előtt előadjuk azt. Persze utána jön a következő hét, amikor folytatjuk a táncot, megjelenünk a megbeszélt estén, mint mindig, bemelegítés közben elmeséljük mi történt velünk, mióta nem láttuk egymást, aztán táncolunk kifulladásig.

Szóval megy minden tovább, mégis késztetést érzek, hogy írjak egy évértékelő bejegyzést! :)

Itt a blogban nem volt még szó arról, hogy Adri csak januárban csatlakozott hozzánk. Két héttel egy báli fellépés előtt kértük fel. Ez alatt a két hét alatt kellett megtanulnia egy koreográfiát, improvizálnia, és felkészülni egy szólószámmal.  Nem kérdezte miért csak most szólunk, nem kérdezte fizetnek e ezért, nem kérdezte meddig maradhat velünk. Jött minden szabad délutánján gyakorolni, és az előadáson a legjobb formáját hozta. Azóta is emlegetjük, hogy gyorstalpalón lett Ő Tűzgyémánt!  Nagyon örülök, hogy Vele táncolhatok, évek óta csodálom mozdulatainak finomságát!

Az idei év újdonsága volt az is, hogy Adrival és közös barátnőnkkel , Orsival beiratkoztunk női kezdő latin táncra Erlitz Anitához. Simon Heni már évek óta fejleszti magát ezen a téren is, innen jött az ötlet, hogy mi is kipróbáljuk.  Azt gondoltam, a latin táncokból merítette azt a dinamizmust ami az előadásmódját jellemzi, de rá kellett jönnöm a tűz benne van, az nem tanulható… 

Sok közös élménnyel gazdagodtunk  a próbatermen kívül is. A szállóigékké vált mondatainkat pedig, ígérem, hamarosan összeírom! Csajok! Köszönöm ezt a csodálatos évet!

Gombás Heni

... akkor is együtt! :-)

Egy fotó az őszi közös kirándulásunkról, ahol párjainkkal együtt másztuk meg az ausztriai  Hohe Wand-ot! A fiúk most inkognitóban maradtak, mi meg pózolunk egy sziklafal megmászása után. A pihenőnél talált kis füzetben mi is otthagytuk a névjegyünket, a csúcs után pedig szarvasok és őzek etetésére is sor került.

Alig várjuk a következőt! :)

Megdöntöttük koreográfiakészítési rekordunkat! A közel négy perces számot mindössze három óra leforgása alatt sikerült összeállítani és betanulni Simon Heni irányításával! Sietnünk is kellett, hiszen következő fellépésünkön (nov.6.), már szeretnénk bemutatni balatoni közönségünknek. A soproniak, illetve a városunkban szilveszterezők az év fordulóján láthatják új számunkat.

Egyik oldalán szerény létszámú társaság készülődik vacsorához, várva a beharangozott hastáncműsort, másik oldalán a Nagy Nap résztvevői már teletömött bendővel ropják önfeledt táncukat. :)

Mi első körben még nem a mulató társaság létszámát növeljük, mi a szombat esti vacsorájukat Keleti Varázslatban elköltőknek szolgáltatjuk a műsort. Vannak akik spontán térnek be ide, de néhányan csak azért jönnek, hogy minket lássanak. Ugye Gyöngyi? Ugye Zsófi? Köszönjük a részvételt még egyszer!

Előadásunk után két kislány odajön hozzánk, hogy szórólapunkra aláírásunkat kérje! Ez az első alkalom, hogy autógrammot kérnek Tőlünk! Megilletődötten teljesítjük a kívánságot.

Aztán nagy meglepetést okozva a házasságot ünneplők előtt adjuk elő új, játékos dobszólónkat! Az ifjú ara elsőként csatlakozik triónkhoz. Példáját hamarosan még egy tucat bátor hölgy követi. Még egy közös fotó, néhány szívből jövő jókívánság, és búcsút veszünk  az ünneplőktől.

Az élmények nem várt színes skáláját tudhatjuk magunkénak egyetlen este alatt.

Órákat utaztunk, hogy kedd esténket rendhagyó módon ne a próbateremben töltsük, hanem a színpadon.   A körmendi hastáncélet felvirágoztatója, Erika hívott meg minket, hogy az Ünnepi Napok keretein belül velük együtt mi is színpadra álljunk. Képviseltette magát még Kőszeg és Csepreg is néhány remek táncossal. Mi négy koreográfiával készültünk, melyet a várudvarban, szabad ég alatt adtunk elő. Dübörgő zenére táncolni a reflektorfényben, miközben körülölel az éjszaka és százak figyelme irányul felénk… hmmm felemelő érzés volt! A fellépéseink között pedig a színpad mellől figyelhettük a többiek előadását. Újra bebizonyosodott: nincs is a hastáncnál sokszínűbb tánc! 

Nem is siettünk haza! Műsor után mindannyian átmasíroztunk Erikához, ahol Ő mindenféle földi jóval kényeztetett minket. Talán nem is kínált olyan sütit, amiből legalább kétszer ne vettünk volna…  Feltöltekezve (így is úgy is) késő éjjel értünk haza.

A honlapunk galériájába feltöltött képeket a www.kormend.hu oldalon található fotókból illetve Zoli munkáiból válogattuk. Köszönjük!

A World Dance évadzáró műsorában a főszerepet a latin amerikai országokból származó táncok kapták, de láthattak a nézők egy varázslatos keringőt is, sőt a hastáncot sem kellett nélkülözniük a megjelenteknek. Igen, igen, mi is felléptünk! Naná, hogy igyekeztünk minél több oldalát bemutatni a hastáncnak, három koreográfián keresztül! Először ízisz- és legyezőfátylakkal pörögtünk, forogtunk, aztán a hosszú vajúdás után született ujjcintányéros koreográfiánkkal álltunk a közönség elé, legvégül pedig mi is megcsillantottuk latin tánc tudásunkat, egy fúziós szám erejéig.

A megjelenésünket az új, közösen megálmodott ruhához választott, ugyancsak egyforma ékszerek tették egységessé (Paradiso Divatház, Fertőd).  Amúgy ezen kívül szinte mindenki otthon felejtett valamit… :) Hiányzott rúzs, nyakdísz, fülbevaló, hajcsat. Sebaj, kisegítettük egymást!

A nézők között mindig öröm ismerős arcokra lelni, és ez alkalommal igencsak elkényeztetett minket a sors(?), hiszen családjainkon és barátainkon túl néhány régi táncstúdiós társunk is eljött. Örültünk Nektek! :)

A műsorunk lendületét pedig Zoli örökítette meg: