Jó esetben. Fellépéseink kritikus pontja a zene lejátszása…

Ha csak a legutóbbiakat nézzük, ott volt például a Vadászbál Kapuváron. Előzetes egyeztetések alapján tudtuk, hogy a zenekar technikája alkalmas a zenénk lejátszására, csak a lemez leadásakor nem pontosítottuk, hogy a cd pöröghet folyamatosan, így aztán minden szám után leállította a figyelmes „segítő”. Aztán „alig” hallhatóan mindig megkérdezte: Mehet? Ha csak apró biccentéssel jeleztük a helyeslést, azt nem érzékelte, így minden számunk előtt elhangzott egy hangos „igen”. Mókás volt! :)

Aztán Péter születésnapján! A helyszíni szemlén a vendéglátó egységben megbeszéltük, hogy a zenét pendrive-on tudják lejátszani, ki is próbáltuk egy épp nálam lévő adathordozón. Működött, csakhogy az akkor nem derült ki, hogy a szerkezet kizárólag az mp3-ban írt számokat ismeri fel. Naná, hogy a zenéket audio formában írtuk fel! Nem is tudom kit ért nagyobb meglepetés, amikor nem hangzottak fel a várt dallamok? A lelkes megbízót? Az izgatott ünnepeltet? Vagy minket? Az üzletvezető rohangálva kereste a megoldást, mi füstölgő fejjel csodásítottuk magunkat a bowlingozók között, csak a fiúk reménykedtek. :) A megoldást aztán egy dvd-lejátszó jelentette. Még szerencse, hogy cd-t mindig viszünk magunkkal!

Sokat emlegetjük első bálos fellépésünket is, amikor a zenekar ugyan gondoskodott  lejátszóról, csak éppen hangfalat nem tudtak csatlakoztatni hozzá, így a zene halkan áramlott a vendégek mögül, magával hozva az evőeszközök, poharak csörömpölését, a beszélgetések zaját. A dobszólót eltáncolni volt így a legnagyobb kihívás! :)

De előfordult már olyan is szabadtéri rendezvényen, hogy szó szerint eltapostuk a zenét. Addig lépkedtünk a fűbe fektetett vezetékeken, amíg elnémult az egyik hangfal… :)

És amikor menet közben „hangolják” a zenénket?! Egészen torzulásig?! Hát az kész! Ilyen is nem egy akadt már! :)

De kétségtelenül ezek is a mi élményeink, és nem felejtjük el őket! :)