Vajon a Gróf Úr mit szólna, hogy azok között a falak között, ahol ő egykoron élt és dolgozott, pihent vagy alkotott, ma hastáncosok járták táncukat?

De hogy is kerültünk mi a kastélyba?

Egy segítőkész, kedves páros Éva és Péter tették lehetővé számunkra, hogy e nem mindennapi környezetben készíthessük el referencia videónkat. 

A hang és fény beállítása, a terem átrendezése „mindössze” egy órát vett igénybe. Ez is csak úgy valósulhatott meg, hogy a helyszínen hamar kialakult táncegyüttesünknél is több tagú stábunk! Ők aztán nézői is lettek a produkciónak.

Tánc… Nevetés... Tánc… Átöltözés… Tánc… Fényképezés… Tánc a kertben… Fotók a konyhában… Eper. Búcsú Csabától. Vacsora beszélgetéssel.

Így lettünk még egy szép élménnyel gazdagabbak!

Köszönjük Galyas Csabának a sok türelmet, a fáradhatatlan munkát! Köszönjük Évának és Péternek a bizalmat, az önzetlenséget és a szíves vendéglátást! Hamarosan újra találkozunk!

Erlitz Anita meghívásának eleget téve vendég fellépőkként veszünk részt 2010. június 13-án (vasárnap) 17 órai kezdettel a World Dance Táncsport Egyesület évadzáró műsorán.  Bemutatásra kerül két vadonatúj koreográfiánk, és még egy meglepetéssel is készülünk! Várunk szeretettel minden érdeklődőt!

Pénteken műterembe vonultunk! Célunk csupán az volt, hogy jó minőségű, profi képeket készíttessünk magunkról. Ehelyett mesterműveket kaptunk, lélekkel, élettel teli képeket!

Na de kezdjük az elején! A műterembe vonulás szó szerint értendő, mivel húztuk vontuk magunk után ruháinkkal, kellékekkel, dobokkal, tükrökkel megpakolt táskáinkat. Tamás talán így elárasztva még nem is látta műtermét. Nem hagyhatjuk ki, hogy elismerjük végtelen türelmét! :)

Felöltözve „egyenruhánkba” aztán felsorakoztunk a fényképezőgép előtt. Először kicsit bizonytalanul tettük vettük magunkat, szoktuk a helyzetet, ismerkedtünk a térrel, a fényekkel, a fotóssal. Egy-egy sorozat után mindig megnézhettük az eredményt. Bizalmunk Tamásba, a „küldetés” sikerébe képről képre nőtt. Előre kigondolt elképzeléseinken kívül, rengeteg spontán beállás született, amit egyrészt a hangulat inspirált, másrészt Tamás kreativitása teremtett. Mert ráhangolódtunk mi akkor ott egymásra. A táncosok a fotózásra, a Fotós a hastáncra. Mosolyogtunk, feszítettünk, pörögtünk, hajoltunk, hasaltunk… Kitaláltunk mi mindent, csak vége ne legyen még! :)

Késő este búcsúztunk el egymástól. Remélhetőleg csak egy kis időre! :)

Egy nap, ami úgy volt tökéletes, hogy nem volt tökéletes! :)

Aki korán indul (talán) időben érkezik. Ezzel a mottóval és „Moha bácsival” már reggel 6-kor Budakalász felé vettük az irányt. A „csodálatos” GPS úgy határozott, hogy nem árthat egy kis kirándulás, így a Pilisben felvitt minket a hegyre… Aztán lejövet Szentendrén találtuk magunkat… „Szép ez a hely, de mi minek vagyunk itt?!”  :) Ráadásul az „Érkezés a célhoz.” elhangzásakor egy rakat építőanyag mellett parkoltunk. „Ilyen gyorsak lettünk volna, hogy még fel sem épült a Sportcsarnok?!” A telefonos segítségkérést követően aztán kicsit megkésve érkeztünk Sefirah workshopjára. De szerencsére éppen csak a bemelegítésről maradtunk le, az első koreográfia részlet tanulásába már volt alkalmunk becsatlakozni. Először egy nagyon izgalmas és lendületes koreográfiába tekinthettünk bele, majd a tangó-hastánc mozdulataival ismerkedtünk, az óra végén pedig ízelítőt kaptunk a legyezőfátyollal történő tánc szépségeiből. Végre újra éreztük a hastánc tanulás kihívásait! Jó táncostól tanulni öröm!

Következő oktatónknak Novák Vikit választottuk. Viki nőcis, mosolygós, szertelen és lelkes volt, ahogy azt már korábban megszoktuk Tőle… :)   Ezúttal sem okozott Nekünk csalódást! Nem az előzetesen elképzelt forgatókönyvhöz tartotta magát, hanem igazodott a csoport igényeihez. Mindent elmagyarázott, kérdés nem maradt megválaszolatlan. Kudarcélménnyel senki nem távozott a foglalkozásról!

Három óra intenzív tánc után direkt jól esett, hogy Mahasti workshopja, melynek címe „Dobd fel a dobszólódat showelemekkel!” elméleti résszel kezdődött. Sok hasznos információt vetettünk papírra, majd belefogtunk egy duóra írt dobszóló tanulásába. Itt örömünkre visszaköszönt egy korábban született ötletünk, így nagy beleéléssel „pofozkodtunk”. :) Na jó, nem szó szerint, de tényleg úgy nézett ki! Jól éreztük magunkat Mahastival is!

A Réz Színpadon történő megjelenésünk előtt sajnos már csak kevés idő maradt a kiállítók sátrainak megtekintésére, ahová már Piri barátnőnk is elkísért minket. Itt jegyezzük meg, hogy Piri írta a programot honlapunk galériájához! Szerintünk szuper lett! :)

Gyors átöltözés, smink, ékszerek, némi próbálkozás a fél napos táncolástól szétzilált hajunk rendbetételére (kevés siker), aztán irány a „színpad”. A körülmények nem kedveztek az általunk választott számokban való elmélyedésnek, így szereplésünket nem fogjuk a kedvenceink közé sorolni… Piri ezúttal arról is gondoskodott, hogy az általa szerkesztett galériánkba új fotók is kerülhessenek. És még arról is, hogy ne maradjunk éhen a sok tánc után! Saját sütésű zsemlével kínált Bennünket. Nyamm, de finom volt!

Hazafelé kicseleztük „Moha Bácsit”, nem voltunk hajlandóak felmenni a hegyre! Egy idő után éreztük is a szemrehányást a hangjában, ahogy ismételgette „Újratervezés”! De aztán megadta magát makacsságunk láttán.

Fáradtan mégis feltöltődve érkeztünk haza. Ott leszünk jövőre is!

A lányok vidáman cseverésznek (egyenpóló hivatott kifejezni összetartozásukat), amikor egyenként kivonulunk, hogy szólószámainkat eltáncoljuk.  Nagy a meglepetés! Néznek egymásra… vizslatják a menyasszonyt:  ő vajon mit szól hozzá?! Mi pedig táncainkkal megjelenítjük a sokoldalú nőt.

Záró számunk után aztán barátnői egy rázókendőt kanyarintanak Anita csípője köré, és bíztatják, hogy legyen Ő is részese a táncnak. Nem kell noszogatni egy pillanatig sem, hatalmas odaadással veti bele magát az arab ritmusokba. Azt gondoltuk, talán segítenünk kell majd Őt egy kicsit, de ez nem így van, Anita pontosan tudja, hogyan kell ezt csinálni! Nekünk már nincs is más dolgunk, mint örömtáncolni a lelkes társasággal, hiszen közben barátnői is csatlakoznak a „búcsúztatotthoz”. 

Távozás előtt még felkérjük az ünneplőket egy közös fotóra, melyet Andi, a kedves és segítőkész pultuslány készít el.  

Sok Boldogságot a Házasságban Anitának! Köszönjük a meghívást Veronikának és a lányoknak! Köszönjük a sok segítséget Andinak!

Éljenek a kihívások,  fejeljük meg a dobszólót ujjcintányér használatával! Na persze!  Mintha ez olyan egyszerű lenne! De elszántak vagyunk!  Első lépésként azonosítjuk a ritmusokat.  Természetesen ütni is tudjuk azokat ujjcintányérral, na de hogy még táncoljunk is közben?!  Hétről hétre éljük meg a koreográfia alkotása közben a sikereket, a kudarcokat, néha szeretjük ezt a számot, néha nem…

Most épp a „szeretjük”-nél tartunk, hiszen poén került a koreográfia végére, és akkor:

GA: - Hajaj! Ezt már nem sok tartja, ez el fog szakadni… Neee! Ennek annyi!

GH:- Nem hiszitek el,  nekem is szétjött az egyik!

SH:- Angyalaim! Nem tudtok akkor az egyekből egy párat összerakni? Ne csak én csettegjek egyedül!

Na szuppa! Legyen így! Na de olvassunk a jelekből! Nem lenne jobb mégis valami mást csinálni? Szóval így kerülnek elő az ízisz- és legyezőfátylak, és csendülnek fel annak a csodálatos zeneszámnak a dallamai, amit a legújabb koreográfiánkhoz választottunk. De jó zenéhez jó hangulat dukál, az őrült jó zenéhez pedig őrült hangulat! Íme:

Ezen a héten Adri szájából hangzik el a „Felejthetetlen mondat”:

„Akkor át kell írni az egészet!!” Mindez drámai hangon, a készülő koreográfia tízedik másodpercében…

A Vasutas báli fellépésünkről láthattok egy kis összeállítást itt:

https://www.youtube.com/watch?v=YsYy1alX0dA

www.youtube.com/watch

Mindig szívesen néztem egyik kedvenc dalom klipjét a tévében, mivel az énekesnő fantasztikusan táncolt! Ő volt Shakira. Később olvastam róla, hogy tanult hastáncolni. Aztán a Nők Lapjában jelent meg egy cikk a hastáncról, amihez –emlékszem- egy egész oldalas színes fotó is kapcsolódott. A lányok gyönyörű ruhákban körbe rendeződve álltak, középen pedig egyetlen hölgy táncolt. Mindenki mosolygott és csodálattal nézte a táncost. Megfogott a hangulata. Így amikor 2003 tavaszán Kissné Pusztai Gabriella (Fatime) a Kisalföld napilapban megjelentette hirdetését a kezdő hastánc tanfolyam indításáról, nem is volt kérdéses, hogy beiratkozom. Annak ellenére, hogy a mozgás sosem állt távol tőlem, a hastánc mozdulatainak elsajátítása szokatlan feladatnak bizonyult, de kitartásomat, lelkesedésemet sosem veszítettem el. Mert közben kikapcsolódok, feltöltődök, gondtalan vagyok és nagyon-nagyon nő!

Amikor pedig nem táncolok? Akkor is folyton mozgásban vagyok! Imádom a hegyeket és szeretek minél több időt a szabadban tölteni, így ha barátaim kirándulni hívnak, sosem mondok nemet. A hétköznapokon aerobikkal igyekszem fitten tartani magam, és szívesen pattanok biciklire, amikor hosszúak a nappalok és nem takarják gomolyfelhők a napot.

A hastánccal először gyerekkori barátnőm, Salima által találkoztam. Pár évvel később Novák Viktóriánál folytattam a klasszikus egyiptomi hastáncot, majd ugyanitt megismerkedtem egy új stílussal, a törzsi fúziós világtánccal, mely különböző kultúrák táncait ötvözi. Ez nagy mértékben hozzájárult fejlődésemhez, hisz fontosnak tartom, hogy egy táncos több stílussal is megismerkedjen, amiből aztán kialakul saját stílusa.

A táncban átélhetem a tanulás, az állandó fejlődés, a kreativitás, az alkotás és az előadás örömét.

A meglévő ismereteink, a közös munka, és saját lényünk ötvözetéből alakul ki valami új, egyedi és teljes. A tánc energia áramlás... inspiráció, érzéseink, élményeink megfogalmazása, a nőiség megélése. A zene megértése és megérzése. Egyben terápia, nyitottabbá formál. A hétköznapok visszahúzódó énje a színpadon önmagára találó Nővé alakul.

Amikor nem táncolok, akkor angolt tanítok, ékszereket készítek, utazok, kirándulok, vagy kipróbálok valami újat: belekóstoltam már a búvárkodásba, a hegymászásba, a tandem siklóernyőzésbe és a teljesítménytúrázásba is. Mindemellett, miért is a tánc az, amiben hosszú távra magamra találtam? Hát ezért:

"Amikor táncolsz, megengedheted magadnak azt a fényűzést, hogy önmagad légy."
Paulo Coelho
 

Jómagam már kislány koromban is szerettem szerepelni: verset mondtam, énekeltem, táncoltam. Egyszerűen élveztem, hogy kiállhattam a színpadra és mindig is nagy álmom volt, hogy ezt felnőttként is megtehessem.

Kereskedelmi menedzser végzettséggel immáron 7 éve vagyok vállalkozó, mivel emberekkel foglalkozom sok türelemre van szükségem, hogy mindennap teljes mértékben ki tudjam elégíteni az emberek igényeit.

Egy nyaralás alkalmával egyszerűen elvarázsolt a hastánc és úgy éreztem, hogy ezt ki kell próbálnom. Miután elkezdtem táncórákra járni felszabadultabb lettem és világossá vált számomra az, hogy ez az amiben kiteljesedhetek és megadja azt a feltöltődést ami megkönnyíti elviselni az élet nehézségeit. Emellett megismerkedtem a latin táncokkal is és hihetetlen energiával töltött fel.

Amióta az életem részévé vált a tánc, azóta érzem magam igazán nőnek mind belső tulajdonságaim és a külsőmet illetően.

Úgy vélem, mintha ezáltal találtam volna rá arra, aki valójában vagyok.

A fotóinkat megtaláljátok webgalériánkban, hamarosan újak is lesznek!

http://picasaweb.google.com/tuzgyemantok

Elkészült az új plakátunk és szórólapunk.

"Az igényesség védjegyünk!" - G. Heni :-)

2010 március 14-én, vasárnap  este egy káprázatos produkció részesei lehettünk  Áncsán Anikó, Sefirah jóvoltából : megrendezésre került Budapesten Jillina legújabb, egész estét betöltő előadása, a Bellydance Evolution Show.

Délután 3-kor fel is kerekedtünk Sopronból, így az előadás előtt bőven jutott idő egy közös vacsorára és kapucsínóra is a közelben.

A Show előtt megcsodálhattuk Sefirah varázslatos tangó-hastánc fúzióját, illetve az Oriental Dance Hungary műsorát, melyet egy fergeteges dobszóló zárt.

Ezután rövid szünet következett, amikor is sort kerítettünk a büfében az elengedhetetlen desszertre, majd „becsengettek”, és mindenki izgalommal várta, hogy színpadra lépjenek a sztártáncosok. Többek között Jillina, Kaeshi, Sharon Kihara, valamint a közreműködő táncosok, akiket egy verseny alkalmával válogattak össze a műsorhoz, és amelybe egy magyar lány is bekerült.

A művészek saját egyedi stílusukat adták a szerelmi történethez, mely egyedivé varázsolta a műsort.

A színpadon életre kelt a szerelem, a féltékenység, a szenvedés, a szenvedély, láttunk jégkirálynőt és sámánokat. A történet, a tánc és a látvány együttes ereje ragadott magával minket az est folyamán.

Gyorsan elrepült  a három óra, mindannyian szívesen maradtunk volna még.

Hazafelé készülődve összefutottunk  kedves ismerősökkel, mivel a jeles eseményen a tánc apraja-nagyja megfordult, találkoztunk Ranee-val és Mahasti-val is.

Pár héttel a Hotel Sopronban megrendezésre kerülő Vasutas Bál után, a soproni Mediterrano felkérésének eleget téve a Séfek bálján, remek környezetben, tágas táncparketten, figyelmes közönség előtt volt alkalmunk előadni változatos , erre az alkalomra összeállított műsorunkat.

Ezúton köszönjük meg a szervezést és a segítséget Katinak és Beának, valamint a fotókat Lajosnak!

Sziasztok, Adri vagyok!

A Tűzgyémántok Hastánctrió 2008 óta működik, én magam viszont idén, 2010-ben kerültem a csapatba.

Évek óta táncolok, és mindig büszke voltam tanáraimra, Salimára és Novák Viktóriára, illetve arra, hogy a fellépőcsoportok tagja lehetek. Most egy egész más megközelítésből kerültem a tánc világába. Itt mindhárman egy olyan közegben vagyunk, ahol már nem csak tanulunk, hanem alkothatunk is. Sokkal nagyobb szerepet kap a kreativitás, és bár folyamatosan képezzük magunkat, a hangsúly azon van, hogy a meglévő ismereteinkből, a közös munkából, és saját lényünk ötvözetéből alakuljon ki valami új, egyedi és teljes. Méghozzá oly módon, hogy az mindhármunk egyéniségének megfeleljen, illetve úgy, hogy mindhármunk egyénisége kibontakozhasson.

A lényeg, hogy nagyon boldog és hálás vagyok, hogy Sopron legjobb táncosai közé kerülhettem, és ezt minden túlzás és elfogultság nélkül állítom!

Múltkor azon filóztunk egyébként, ha meg kéne nevezni, kinek mi a fő feladata a csapatban - mármint a táncon kívül -, valahogy így nézne ki a lista:

Gombás Heni: menedzser és főkoreográfus
Simon Heni: dizájner és stylist
Adri: technikai felelős

:-)))

"Amikor táncolsz, megengedheted magadnak azt a fényűzést, hogy önmagad légy."
Paulo Coelho

Sziasztok!

Ez itt a Tűzgyémántok soproni hastánctrió blogja!

Itt szeretnénk beszámolni a tánctrió életéről, fellépéseinkről, és mindenről, ami velünk kapcsolatos!

Jó szórakozást az olvasáshoz, táncosoknak, barátoknak, közönségnek egyaránt:

Henik és Adri