A hastánccal először gyerekkori barátnőm, Salima által találkoztam. Pár évvel később Novák Viktóriánál folytattam a klasszikus egyiptomi hastáncot, majd ugyanitt megismerkedtem egy új stílussal, a törzsi fúziós világtánccal, mely különböző kultúrák táncait ötvözi. Ez nagy mértékben hozzájárult fejlődésemhez, hisz fontosnak tartom, hogy egy táncos több stílussal is megismerkedjen, amiből aztán kialakul saját stílusa.

A táncban átélhetem a tanulás, az állandó fejlődés, a kreativitás, az alkotás és az előadás örömét.

A meglévő ismereteink, a közös munka, és saját lényünk ötvözetéből alakul ki valami új, egyedi és teljes. A tánc energia áramlás... inspiráció, érzéseink, élményeink megfogalmazása, a nőiség megélése. A zene megértése és megérzése. Egyben terápia, nyitottabbá formál. A hétköznapok visszahúzódó énje a színpadon önmagára találó Nővé alakul.

Amikor nem táncolok, akkor angolt tanítok, ékszereket készítek, utazok, kirándulok, vagy kipróbálok valami újat: belekóstoltam már a búvárkodásba, a hegymászásba, a tandem siklóernyőzésbe és a teljesítménytúrázásba is. Mindemellett, miért is a tánc az, amiben hosszú távra magamra találtam? Hát ezért:

"Amikor táncolsz, megengedheted magadnak azt a fényűzést, hogy önmagad légy."
Paulo Coelho