Pénteken műterembe vonultunk! Célunk csupán az volt, hogy jó minőségű, profi képeket készíttessünk magunkról. Ehelyett mesterműveket kaptunk, lélekkel, élettel teli képeket!

Na de kezdjük az elején! A műterembe vonulás szó szerint értendő, mivel húztuk vontuk magunk után ruháinkkal, kellékekkel, dobokkal, tükrökkel megpakolt táskáinkat. Tamás talán így elárasztva még nem is látta műtermét. Nem hagyhatjuk ki, hogy elismerjük végtelen türelmét! :)

Felöltözve „egyenruhánkba” aztán felsorakoztunk a fényképezőgép előtt. Először kicsit bizonytalanul tettük vettük magunkat, szoktuk a helyzetet, ismerkedtünk a térrel, a fényekkel, a fotóssal. Egy-egy sorozat után mindig megnézhettük az eredményt. Bizalmunk Tamásba, a „küldetés” sikerébe képről képre nőtt. Előre kigondolt elképzeléseinken kívül, rengeteg spontán beállás született, amit egyrészt a hangulat inspirált, másrészt Tamás kreativitása teremtett. Mert ráhangolódtunk mi akkor ott egymásra. A táncosok a fotózásra, a Fotós a hastáncra. Mosolyogtunk, feszítettünk, pörögtünk, hajoltunk, hasaltunk… Kitaláltunk mi mindent, csak vége ne legyen még! :)

Késő este búcsúztunk el egymástól. Remélhetőleg csak egy kis időre! :)